2012. március 31., szombat
Római part mesék: Pihenőház
És itt van egy olyan épület amiről azt hittem hogy sokáig él.Tavaly nyáron még teljes pompájában tündökölt, felújított bejáratain és szép fehérre festett kerítésén látszott hogy törődnek vele.Bár nyárról nyárra elöntötte a Duna, mindig újrafestették, újravakolták és vigyáztak az épületre.Ez a hely amiről beszélek a Római Club szomszédságában van közvetlenül mellette.Kis üdülők egymás mellett.Nekem úgy tűnik mintha csak tegnap lett volna, hogy mondtam amikor lent voltam, hogy milyen szépen rendben tartják.De hát minden elmúlik egyszer mindenre az a sors vár hogy szépen gazdátlanul elhanyagolva álljon, legalábbis a Rómain ez a bevett szokás.Ez az épület is olyan szerencsétlenül, elhagyatottan dülöngél, még amíg még van benne egy lehelletnyi élet, mint a Casino.Sajnos az emberek csak felépítették de már hosszú távon nem gondolsodtak róla.Itt hagyták magára, mintha csak egy kóbor eb lenne akit elhagytak a gazdái.Tengődik amíg még tud, amíg még el nem mossa az az olykor kegyetlenül vad és erős Duna ami most szelíden csöndesen vánszorog a Fekete tenger felé.Most nem tombol, hisz még nincs itt az idő, még nem jött el a hullámsír ideje.Az üdülőben egykor gyermekek játszottak anyukák teregették ki a vizes fürdőlepedőket és büszkék voltak arra hogy ilyen szép nyaraló övezetben pihenhetik ki a mindennapi fáradalmaikat.Az ajtókereteken látszanak még a szépen lakkozott drága faelemek,még talán az üveg sem tört ki, bár a háta mögött már a fal is hiányzik.Nagyon sajnálom ezt a pihenőt, újszerű boltíves átjárója kivéltképpen tükrözi az épület korszerű és szép elrendezését.Lassan lassan ezt is elpusztítja a folyó,apránként bekebelezi az egész üdülőt és pár év múlva úgy fog összecsuklani mint egy rosszul épített kártyavár, elég egy szellő és az egész feledésbe merül.
2014.09.17. Nem olyan régen megint ellátogattam a Római Partra és tátva maradt a szám.Ugyanis ezt a romos épületet egy az egyben felújították és belakták.Még egy csónak is került a plafonra. Ha tudok legközelebb csinálok pár képet és akkor meg tudom mutatni, hogy milyen szép lett.
2012. március 30., péntek
Római parti mesék : Casino
A római part egykor gyönyörűen gondozott kertekkel és szépen kivitelezett épületekkel büszkélkedhetett, mára már csak a töredékét láthatjuk a régmúlt szép emlékének.Belekezdek hát egy gyönyörű ám hanyatló mesének ami a gyermekkoromat végigkísérte, és bár még mindig él bennem a gyerek, a felnőttkoromra is hatással van.Bizony a gyerek sosem hal meg egy ember érzelemvilágában, hiszen 16-18 éves korunkig a gyermeki lény dominál bennünk.Emlékszem amikor kicsi koromban lelátogattunk a családdal a Duna parti vendéglőkbe.Akkor még megfizethető volt a hekk, a sült kolbász.Nagymamámék nagyon sokszor levittek bennünket anyukámmal és mindig kaptam valami fogamra valót.Még a zöld Wartburgunkkal pöfögtünk le és közben nézelődtem az ablakon hiszen mentünk a Partra.Emlékszem amikor megláttam a vizet, nekem az volt az első (de még ma is) hogy, megnézzem mennyire dideregően hűs. Az volt.Így hát maradt a kavicsdobálás. És milyen egy gyerek ha nem fedezi fel a maga kis álomvilágában a helyet.Sokat csatangoltam lent, sokat bicikliztem rengeteget rajzoltam a parton.Sajnos a régi Duna part már csak az emlékeimben él, de megpróbálom a képzeletet képekben is bemutatni.Egy kedves ismerősömmel barangoljuk be immár felnőtt fejjel a helyeket amik régen fényűző életet láttak.A casino-Római Club már legalább 6 ha nem több éve elhagyatottan szolgálja az idő vas fogát, de még bírja, még ha roskadtan is mutatja felénk hogy igen emberek itt valamikor vidám rulett hangja pendült, poharak csilingeltek és emberek kacagtak ha egy két nyeremény megütötte a kezüket.Mára már a kitört ablaküvegeken csillan meg egy két napsugár, amikor búcsút int a korhadt tetőzetnek a széttört tükröknek és a graffitizett vasajtónak.Búcsút int neki de reggel már köszönti is, hátha addigra visszanyeri erejét a Casino.Sajnos aki árván maradt azzal már nem törődnek, mutatja ezt az a pvc cső is ami szinte kicsúfolva nyúlik ki az épületből mintha várná még hogy az igencsak kifosztott és lepusztult épületből még dobjanak ki valamit..mintha csak leálltak volna a munkások egy szusszanásnyi időre.Sajnos az a szusszanásnyi idő már évek óta tart...Hát igen ez volt a Casino, egy mai koszos porszem a hosszú part vonalán ami régen gyémántként tündökölt.
Római parti mesék I.
Az 1960-70-80-90-es években a Római part a legjobb kikapcsolódási lehetőséget nyújtotta az egyszerű dolgozó népnek,a természetet.Sokan befektették a pénzüket itt, üdülők, hotelek, kisebb apartmanok nyitották meg kapuikat az ide látogató pihenni vágyó embereknek.De ez lassan már feledésbe merül, hisz az épületeket visszahódítja a természet és az eleinte burjánzó fiatal befektetések elöregedése után a Duna part lassacskán feledésbe merül.Nincs ki tovább vigye az álmot, egy élhető és vidám Római partot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)