Római parti mesék : Casino
A római part egykor gyönyörűen gondozott kertekkel és szépen kivitelezett épületekkel büszkélkedhetett, mára már csak a töredékét láthatjuk a régmúlt szép emlékének.Belekezdek hát egy gyönyörű ám hanyatló mesének ami a gyermekkoromat végigkísérte, és bár még mindig él bennem a gyerek, a felnőttkoromra is hatással van.Bizony a gyerek sosem hal meg egy ember érzelemvilágában, hiszen 16-18 éves korunkig a gyermeki lény dominál bennünk.Emlékszem amikor kicsi koromban lelátogattunk a családdal a Duna parti vendéglőkbe.Akkor még megfizethető volt a hekk, a sült kolbász.Nagymamámék nagyon sokszor levittek bennünket anyukámmal és mindig kaptam valami fogamra valót.Még a zöld Wartburgunkkal pöfögtünk le és közben nézelődtem az ablakon hiszen mentünk a Partra.Emlékszem amikor megláttam a vizet, nekem az volt az első (de még ma is) hogy, megnézzem mennyire dideregően hűs. Az volt.Így hát maradt a kavicsdobálás. És milyen egy gyerek ha nem fedezi fel a maga kis álomvilágában a helyet.Sokat csatangoltam lent, sokat bicikliztem rengeteget rajzoltam a parton.Sajnos a régi Duna part már csak az emlékeimben él, de megpróbálom a képzeletet képekben is bemutatni.Egy kedves ismerősömmel barangoljuk be immár felnőtt fejjel a helyeket amik régen fényűző életet láttak.A casino-Római Club már legalább 6 ha nem több éve elhagyatottan szolgálja az idő vas fogát, de még bírja, még ha roskadtan is mutatja felénk hogy igen emberek itt valamikor vidám rulett hangja pendült, poharak csilingeltek és emberek kacagtak ha egy két nyeremény megütötte a kezüket.Mára már a kitört ablaküvegeken csillan meg egy két napsugár, amikor búcsút int a korhadt tetőzetnek a széttört tükröknek és a graffitizett vasajtónak.Búcsút int neki de reggel már köszönti is, hátha addigra visszanyeri erejét a Casino.Sajnos aki árván maradt azzal már nem törődnek, mutatja ezt az a pvc cső is ami szinte kicsúfolva nyúlik ki az épületből mintha várná még hogy az igencsak kifosztott és lepusztult épületből még dobjanak ki valamit..mintha csak leálltak volna a munkások egy szusszanásnyi időre.Sajnos az a szusszanásnyi idő már évek óta tart...Hát igen ez volt a Casino, egy mai koszos porszem a hosszú part vonalán ami régen gyémántként tündökölt.
A római part egykor gyönyörűen gondozott kertekkel és szépen kivitelezett épületekkel büszkélkedhetett, mára már csak a töredékét láthatjuk a régmúlt szép emlékének.Belekezdek hát egy gyönyörű ám hanyatló mesének ami a gyermekkoromat végigkísérte, és bár még mindig él bennem a gyerek, a felnőttkoromra is hatással van.Bizony a gyerek sosem hal meg egy ember érzelemvilágában, hiszen 16-18 éves korunkig a gyermeki lény dominál bennünk.Emlékszem amikor kicsi koromban lelátogattunk a családdal a Duna parti vendéglőkbe.Akkor még megfizethető volt a hekk, a sült kolbász.Nagymamámék nagyon sokszor levittek bennünket anyukámmal és mindig kaptam valami fogamra valót.Még a zöld Wartburgunkkal pöfögtünk le és közben nézelődtem az ablakon hiszen mentünk a Partra.Emlékszem amikor megláttam a vizet, nekem az volt az első (de még ma is) hogy, megnézzem mennyire dideregően hűs. Az volt.Így hát maradt a kavicsdobálás. És milyen egy gyerek ha nem fedezi fel a maga kis álomvilágában a helyet.Sokat csatangoltam lent, sokat bicikliztem rengeteget rajzoltam a parton.Sajnos a régi Duna part már csak az emlékeimben él, de megpróbálom a képzeletet képekben is bemutatni.Egy kedves ismerősömmel barangoljuk be immár felnőtt fejjel a helyeket amik régen fényűző életet láttak.A casino-Római Club már legalább 6 ha nem több éve elhagyatottan szolgálja az idő vas fogát, de még bírja, még ha roskadtan is mutatja felénk hogy igen emberek itt valamikor vidám rulett hangja pendült, poharak csilingeltek és emberek kacagtak ha egy két nyeremény megütötte a kezüket.Mára már a kitört ablaküvegeken csillan meg egy két napsugár, amikor búcsút int a korhadt tetőzetnek a széttört tükröknek és a graffitizett vasajtónak.Búcsút int neki de reggel már köszönti is, hátha addigra visszanyeri erejét a Casino.Sajnos aki árván maradt azzal már nem törődnek, mutatja ezt az a pvc cső is ami szinte kicsúfolva nyúlik ki az épületből mintha várná még hogy az igencsak kifosztott és lepusztult épületből még dobjanak ki valamit..mintha csak leálltak volna a munkások egy szusszanásnyi időre.Sajnos az a szusszanásnyi idő már évek óta tart...Hát igen ez volt a Casino, egy mai koszos porszem a hosszú part vonalán ami régen gyémántként tündökölt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése